Ahhoz, hogy markánsan eltérő gazdaságpolitikai és kulturális miliőbe születő generációk megértsék egymást, fontos, hogy ne csak egymást ismerjék meg, hanem azt közeget is, ami az adott generációt körülveszi. Ebben a bejegyzésben a baby-boomerek, vagyis az 1945 és 65 között születtek a múltjára fókuszálunk.
A korszak történelmének részletes tárgyalása meghaladja ennek az írásnak a kereteit, mégis fontosnak tartjuk bepillantani abba a történelmi, politikai és kulturális közegbe, amelyben a baby-boomereket elhelyezhetjük. A 2. világháború után született népes nemzedéknek jelentőségét nem lehet figyelmen kívül hagyni, már csak azért sem, mert fénykoruknak kultúrája, a 60-as évek ellenkultúrája a 20. és a 21. század egyik legfontosabb szellemi örökségévé vált.
A nagy reményekkel és fogyasztással teli ötvenes évek
David Halberstam, Pulitzer díjas újságíró szerint a hatvanas évek közepén megjelenő ellenkultúrának a gyökereit az ötvenes évek Amerikájában kell keresni. Az 1950-es évek Amerikája egyfajta aranykor volt, amelynek végére a hidegháború is enyhülni kezdett, s úgy tűnt, hogy kialakul a nukleáris egyensúly. A második világháború után az országban a gazdaság rohamos fejlődése addig soha nem látott változásokat hozott az életszínvonal és ezzel párhuzamosan a tárgykultúra területén. Ekkor vált egyre erőteljesebbé és látványosabbá az a folyamat, amelynek köszönhetően az Egyesült Államok a világ legerősebb fogyasztói társadalmává lett. Marlon Brando, Marilyn Monroe, James Dean és Elvis Presley voltak az évtized csillagai: különlegességük, hogy olyanok voltak, mint „egy közülünk a szomszéd házból”, lentről indult egyszerű emberek, akik az amerikai álom megvalósítóit testesítették meg.
Az "új faj" néhány képviselője néhány évtizeddel később
"Az új faj"
A gazdasági fellendülés kedvezett a gyerekvállalásnak is. A korszakot hatalmas demográfiai robbanás jellemezte: 1946 és 1964 között hetvenmillió gyerek született az Egyesült Államokban, ők voltak az úgynevezett baby-boomerek. A szülők bármit megadhattak a felnövekvő nemzedéknek: színvonalas iskoláztatást, kertvárosi házakat medencével, nagy autókat. A társadalom gondtalan jólétben élt, amit viszont a felnövő generáció nagy része fuldoklásként élt meg, és nem találták helyüket a világban. Ez az áramlat azonban már a hatvanas évek flower-power forradalmának az előszelét hozta. A Beat-korszak nagy irodalmi művei – Salinger: Zabhegyezője, vagy Keroac modern Odüsszeiaként is emlegetett Úton című regénye - egy olyan nemzedéket mutat be, amelynek általános életérzése a magány, ellensége az addig elfogadott érték. A Beat-irodalom hősei azt sugallják, hogy nincs helyük az életben, cél és jövőkép nélkül utazgatnak. A hatvanas évek kiúttalanságáról így nyilatkozik R. U. Sirius Az új faj nagykorúvá lesz című írásában:
„Kérlek, engedd meg, hogy bemutatkozzam. Az új faj vagyok. Az első generációm a 40-es évek végen született, és a 60-as évek középen lépett a serdülőkorba. Anya és apa egész életükben keményen dolgoztak, hogy biztos otthont adjanak és iskolába járhassak. Apa harcolt Hitler ellen, hogy megvédje a demokráciát. Vér, izzadság, munka és elnyomás évmilliói automobilokat, repülőket, televíziót, gyorskaját, űrrakétákat, számítógépeket, orvosi technikát, erősített hangot, hatékony drogokat, videókat, divatot és az egész Föld fényképét hozták nekem. És akkor mi van? Mégsem vagyok megelégedve... még.”
Egy kép a sok közül a 60-as évek diáktüntetéseiről. forrás: alumni.umich.eu
A traumák, a kiábrándulás éve
Neményi László író 1968 Amerikában című művében - William Manchester jelenkor-történeti szerzőt idézve - a címben szereplő évet a traumák évének nevezi. Nem is lehetne ettől találóbb névvel illetni, azt az időszakot, amikor – hogy csak a legjelentősebb eseményeket említsük- az évtized két emblematikus politikai figurája: Martin Luther King és Robert Kennedy elnökjelölt (az egykori tragikus sorsú, népszerű elnök testvére) gyilkosság áldozata lett. Martin Luther King halálát követõen 168 városban került sor súlyos rendbontásra: feldühödött polgárok épületeket gyújtottak fel, üzleteket fosztottak ki, rendőrökkel csaptak össze. Csak Washingtonban 711 épületet borítottak lángba, párat a Fehér Háztól néhány sarokra. 1968. január 1-je és június 15-e között 101 amerikai egyetemen 39 ezer diák részvételével 221 nagy tüntetésre került sor. Az általános rossz közérzetet és kiábrándulást fokozta, hogy a háború legvéresebb hónapjában, májusban 2000 amerikai katona esett el Vietnamban.
A békejelet az Egyesült Királyságban használták először az atomfegyverek elleni kampányban, majd a Vietnámi háború elleni szimbólum lett.
70 millió, közízlést diktáló tizenéves
A második világháború után született gyermekekből az 1960-as években 70 milliót számláló tizenéves lett, akik uralták a közízlést. Az évtized újítása, hogy az abortusz, a fogamzásgátló tabletták széles körben is elérhetővé váltak. A hatóságok tiszteletének semmibe vétele elterjedt és az ötvenes évekhez képest kilencszeresére nőtt a bűnözés. A Beatles Biblia szerzője, Ungvári Tamás, akiről köztudott, hogy az elsők között ismerte fel a hatvanas évek kultúrájának átrendeződését az „Azok a hatvanas évek” című írásában úgy emlékszik vissza, hogy ezeket az éveket egyfajta felszabadulásként érte meg a fiatalság: "Az ifjúságnak vágyai vannak, s ezeknek kielégítése már nem eszköz, hanem cél lett. Önfeledtség, szesz, szex, kábszer – sorrendben kellene elemezni ezeket".
Dr. Timothy Lear, az LSD apostola. kép forrása: http://existentialawe.com/2014/11/09/countercultures-timothy-leary/
"Ha jól emlékszel a hatvanas évekre, akkor valószínűleg nem voltál ott"
A vietnámi háború alatt a sorozás helyett egyre több fiatal egy másik utat választott. Baby-boomerek tömegei vándoroltak a nyugati partra, hogy elsajátítsák a hippi stílust és életmódot, amely részét képezte a szabad szerelem, a kábítószerek és a Rock and Roll. Ez a háború-ellenes generáció ellentétbe került mindazzal, amelyet szüleik képviseltek. A társadalmi és kulturális életben vissza nem fordítható változásokat idéztek elő a kor szubkulturális jelenségei azzal a céllal, hogy a "teljes ember" eszményét megvalósítsák, az egyént felszabadítsák az addig elfogadottnak tartott, de egyszeriben elavultnak minősített normák és kötöttségek alól. Az ellenkultúra megkérdőjelezte a hagyományos nemi erkölcsöt is. A hippi közösségekben általánosan elterjedt volt a drogok használata. Főként a marihuánát és a hasist fogyasztották, de az LSD használata jellemző volt. A pszichedelikus szerek elterjesztésében nagy szerepe volt Dr Timothy Leary-nek – aki író, pszichológus, a pszichedelikus drogok kutatásának támogatója és használója volt, életművét tekintve azonban sokak szerint az „LSD apostola” titulus a legtalálóbb ránézve. A Harvardról elbocsájtott professzor körútjain népszerűsítette a kábítószerezést és a drogokhoz a fesztiválokon mindenki számára hozzáférhetett. „Ha jól emlékszel a hatvanas évekre, akkor valószínűleg nem voltál ott” - Jerry Rubin, amerikai háborúellenes aktivista híressé vált mondása találóan érzékelteti a kábítószer központi szerepét a korabeli hippi közösségekben.
Egy Jerry Rubinról készült kép. Kép forrása: amazon.com
Újfajta spiritualitás
Robert S. Ellwood az 1960-as évek spiritualitását tárgyaló könyvében méltán nevezi az 1968-1970-es éveket az évtized „keserű éveinek”. Könyve bevezetőjében sorra veszi a korszak döntő hatású politikai eseményeit, rámutat arra, hogy az évtized legnagyobb horderejű eseményét mégsem a politikai életben kell keresnünk, az író szerint ugyanis az újfajta spiritualizmus virágzása sokkal jobban meghatározta ezt a korszakot, mint az utcai forradalmak. A "Love Generation," kihívást intézett az addig dominanciát élvező zsidó-keresztény vallásos kultúrával szemben és szinte az összes létező szellemi irányvonalat kutatta és kreatívan újakat is létesített a meglévők mellé.
1962-ben a Legfelsőbb Bíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az iskolai imádságot. Friedrich Nietsche híres idézete kérdés formájában jelent meg az 1966-os Time magazin címlapján (lásd a lenti képen), amelyre a választ az újság vezércikke próbálta megadni, többek között azzal, hogy rámutatott: Isten egyre kevesebb helyet foglal el az emberek életében. Az 1971-ben megjelent Gallup felmérés szerint a megkérdezett emberek 31 százaléka nem tartotta már fontosnak a vallást. Tizennyolc százalékuk pedig úgy vélte, hogy az egyházak nem elégítik ki a szükségeikeiket. A Focus on the Family (Fókuszban a család) nevű szervezet alapítója, James Dobson szerint soha nem volt olyan egy társadalomban sem, hogy olyan hirtelen eldobták az erkölcsről alkotott addigi felfogást, mint a hatvanas évek Amerikájában. A konzervatív értékeket képviselő Dobson szerint ha az évtized ideológiáját röviden összegezni kellene, a következő tőmondatok kifejezőek lennének:
Isten halott, az erkölcstelenség csodálatos, a meztelenség nemes, a felelőtlenség menő, a tiszteletlenség divatos, a népszerűtlen törvényeket nem kell betartani, az erőszak pedig a változás meghozásának az egyik elfogadható eszköze – a gyermekkori hisztériázásokhoz hasonlóan.
A hippi mozgalom egyik kulcsfigurájának számító Barry Miles néhány éve megjelent könyvében hosszas felsorolást ír azokról a jelenségekről és irányzatokról, amelyeket a hippizmus hozott be elsőként az ellenkultúrába, amelyek innen beszivárogva mára már a tömegkultúrában is gyökeret vertek:
A kommunákban és a hippiboltokban elhelyezett hirdetőtáblák tele voltak poszterekkel, jóga- és meditációs tanfolyamokról, valamint „gurukkal” való beszélgetésekről szóló szórólapokkal. A modern tánc, a jogging, az egészséges élelmiszerek, a vegetarianizmus, a taicsi, a meditációs csoportok, az akupunktúra, a masszázs, a bioenergetika, az agykontroll – azaz a megelőző gyógyítás legtöbb formája a hatvanas évekből származik vagy akkor vált népszerűvé.
Részlet Barry Miles Hippik c. könyvéből
A keresők nemzedéke
Wade Clark Roof, szociológus professzor a baby-boomerek sprituális életét tanulmányozva a keresők nemzedékének nevezte őket azonos című könyvében (A Generation of Seekers). A csoportra ható társadalmi tényezőket vizsgálva Roof rávilágít arra, hogy az 1960-as évek intézmény-ellenes erkölcsi világképe egy olyan erőteljes individualizmust idézett elő, amely az egyént az igazság és a tekintély egyedüli forrásának tekintette. Sokak számára az igazi vallást az önkeresés jelentette, amely nem volt más, mint annak megtalálása, ami „nekem beválik”. Az alternatív vallásgyakorlatok iránti érdeklődés megnőtt. Roof professzor úgy véli, hogy a mindez a keresők nemzedékét arra ösztönözte, hogy minden vallást egyenlőnek és igaznak fogadjanak el.
A zene és a zenészek kultuszának komplex hatása – amely végigsöpört elsőként a nyugati civilizáción, majd szinte az egész világon – is a hippi mozgalommal fonódik össze. A tudatmódosító szerek használatát, a szexuális tabuk levetkőzését, az új, főleg keleti vallásokat, kultuszokat legtöbb esetben a követőikké vált sztárzenészek népszerűsítettek: Sri Chinmoyt Santana, Maharashi Mahesh Yogi, akinek Transzcendentális Meditációs Központja a Beach Boys és a Beatles együttesek miatt vált népszerűvé. Konok Péter, a Politikatörténeti Intézet tudományos munkatársa a hatvanas évek új határait bemutató tanulmányában (1968 – az új határok) a következőt írja:
A „mitikus” és „kultikus” 1960-as évek… amikor úgy látszott, hogy a világ az emberek akarata szerint megváltoztatható. Egy dinamikus, érzékeny, vibráló korszak: hippik és a médiatörténeti eseménnyé tupírozott holdra szállás, a kubai rakétaválság és Woodstock (…) és a fogyasztó egyén kultusza. Nagy, millenáris várakozások, ünnepi forgatagok… és persze brutális háborúk, genocídiumok, éhínségek – az emberiség ólmos mindennapjai és karneváli weekendjei. Voltak, akik egy „emberarcú szocializmus” eljövetelében hittek, mások a két világrendszer összeolvadásában. Sokak szerint beköszöntött a Vízöntő korszaka, amikor végre harmónia és egyetértés fogja uralni a világot. (…) Visszatérést hirdettek a kereszténység feltételezett gyökereihez, összeházasították az anarchizmussal, a rockzenével, a buddhizmussal...Reanimálták az animizmust. Keresték az igazságot a pszichoanalízisben, a kábítószerekben, a sámánizmusban, a maoizmusban és a taoizmusban – a nyugati világ számára az ideológiák piaca is egyre inkább egy csillogó-villogó szupermarkethez hasonlított. És ahogyan ebben az új világban nem létezett többé a mosópor, hanem csupán mosásra alkalmas (vagy annak tételezett) porok tömegei sorakoztak az áruházak végeláthatatlan polcain és az érzékszerveket ostromló reklámokban, úgy mindenki az éppen neki tetsző „egyedül üdvözítő igazságot” pakolhatta eszmei bevásárlókocsijába is.
Az 1973-as Oscar-díjra jelölt amerikai musicalfilm borítója
Újkonzervativizmus = új konzervativizmus?
A politikai csalódással együtt az évtized vége felé az új, sok esetben drog hatása alatt keletkezett spirituális irányzatok hibái sokak számára nyilvánvalóvá váltak. A zenei ikonoknak számító, kábítószer-túladogolásban elhunyt Janis Joplin, Jim Morrisson halálhíre emberek tömegeit sokkolta. A megrázkódtatások hatására újabb hullámban egyfajta visszatérés kezdődött el a konzervatív irányba, de ez a konzervativizmust olyan értelemben értendő, ahol a tradíció a 60-as évek értékrendjével együtt került szintézisbe. Ez a fajta újkonzervativizmus többféle irányban is manifesztálódott, melyek közül a következő bejegyzésben arra koncentrálunk, amely ilyen formában a Jézus-mozgalom néven vált ismertté. Meg kell itt jegyezni, hogy az újjáélesztett vallási, spirituális irányzatok nem tűntek el a 60-as évek végén, 70-es évek elején jelentkező általános csalódottságot és kiábrándulást jellemző időszak következtében, hiszen ezek közül több a további évtizedekben és ma is nagy népszerűségnek örvend: például: New Age, jóga, buddhizmus, hinduizmus. Mégis jelentős tömeg szembefordult ezekkel és olyan utat választott, amely a szüleinek korábban konzervatívnak ítélt vallásánál is konzervatívabb volt – legalábbis annak sok elemét tekintve. De erről bővebben majd a következő bejegyzésben.
Tetszett a bejegyzés? A Pánpéterstop Facebook-oldalon is csatlakozhatsz és nagyon örömet szereznél, ha lájkolnád a blog Facebook-oldalát is!
